Ötvösség, mint szakma

Bármit látunk is az ékszerboltokban legyen az gyűrű, nyaklánc, nyakék, fülbevaló, egyedi készítésű ékszerek. Ez mind az ötvösök munkája, mert hát ki készíteni el ezeket a szépségeket, ha nem ők.

Az ötvösség vagy ötvösművészet, részben az éremművészet is, az iparművészet körébe tartozik, amely a fémeknek főleg kézi erővel való művészi megmunkálását jelenti. Ebbe beletartozik a zománcozás és a drágakövek nemesfémbe foglalását.

Az ötvösművészet két leggyakoribb anyaga az arany és az ezüst!

Tudtad-e, hogy az ötvösség egyidős az emberiséggel? Vagy alig fiatalabb?

Hiszen már az ember önmagát díszítő kedvére már az ősnépeknél is találunk példákat.

Az ötvösök munkája nem csak a tárgykészítés és az ékszerkészítésben végződik. Mivel ők foglalkoznak azok restaurálásával és javításával is.

Mint minden más ez a szakma is sokat fejlődött és újabb modern technikákkal tudnak dolgozni és alkotni. Ezáltal sokkal pontosabb, megbízhatóbb, precízebb munkát tudnak nyújtani számunkra.

Mai modern technikák közé sorolhatjuk a galvanizálást vagyis ezüstözést, aranyozást, nikkelezést, krómozást.

Több darabból készülő tárgyak összeillesztésére és összeerősítésére szolgál a szerelés és a forrasztás. Az előbbinél rendszerint szegecselik vagy díszcsavarral erősítik össze a darabokat. Az utóbbinál a forrasztandó részeket úgy teszik egymás mellé, hogy a lehető legnagyobb felületen érintkezzenek. Ráhelyeznek egy darab forrasztófémet (a forrasztandó fémtárgy anyagához hasonló fém). A forrasztófém összeötvöződik a forrasztandó tárgy darabjaival, és összekapcsolja azokat.

„Ez egy ősi szakma, modern technologiával a mi javunkra.”